Nem igazán volt időm, sőt - bevallom - kedvem sem írni, pedig nem történt semmi rossz, leszámítva, hogy dec.24-én délelőtt kiderült, megromlott a majonézes burgonya ( 6 kg krumpliból..). Nem estem kétségbe, mert a zöldségeshez még pont be tudtam esni - szó szerint, mivel már kitette a zárva ládát a bejáratba - és régi, jó viszonyunkra való tekintettel, túrt nekem 5 kg, elég jónak tűnő krumplit a pótláshoz. Édesanyám ezen a ponton enyhén feszültté vált, hiába mondtam neki, hogy több is veszett Mohácsnál, bár azt nem tudom, a török, a majonézes burgonya, és a Csele patak, milyen ponton tudnak találkozni, meg örüljön, hogy nem a halászlé romlott meg.Pedig de! Bár, erre csak este, a melegítéskor derült fény, mikor is, furcsa ízeket, konkrétan savanyú ízt véltem benne felfedezni, kavargatás közben. Nem, még nem voltak benne halszeletek, tehát nem volt mit a kavargatással összetörni. Gondoltam, óriási tapasztalataimra támaszkodva, megkínálom a levet némi halászlékockával, hátha a sürítmény nem volt elég ízes. Ezt meg is tettem, s miközben magamat nyugtatgattam, hogy nem is romlott, ezért belezuttyantottam a halszeleteket is. De mindhiába. Közben telefonáltam az én jó uramnak, hogy megromlott a halászlé, erre ő lelkesen elcsomagolta a sajátját. Mire készen lett, lemondtam, hogy ne hozza, mert mégsem tűnik rossznak. De az volt. Ez hamar kiderült, mikor megkóstolta, de ő is csak a 3. nekifutásra tudta biztosan eldönteni, hogy nem jó a lé. Ezen a ponton rendőri segítséget kellett kérnem - ezúton is köszönet neki - mivel szerelmem húgának szerelme rendőr, neki jutott a megtisztelő feladat, hogy hozza el azt a hallét, amit én lemondtam. Eközben anyukám kövér, krokodil könnyeket hullajtott a konyhában bánatában, ami érzést, jóféle szabolcsi szilvával próbáltunk tompítani, több-kevesebb sikerrel. Végül is a vacsora jól sikerült, mindenki örült mindennek, és a lakás sem gyulladt ki. Az anyagi kár kb. 15.000.-Ft volt, de erre nem emlékszünk......Az óévet lakásban, kettecskén búcsúztattuk, financiális, de inkább utálkozásos okokból. Személy szerint nem szeretem a szilvesztert, mivel lehet, hogy aznap nekem, pont nincs kedvem vigadni, vagy pezsgőzni ( pezsgőzni sosincs kedvem, mert nem szeretem ). Emiatt nem kívánkoztam sem én, sem jó felem egy olyan szórakozóhelyre, ahol mindenki szerpentinbe burkolva, igen magas maligánfokkal kísérve próbál vigadni, miközben telitorokból üvölt, hogy BUÉK. Na nem. Így otthon hallgattam, ahogy visít a sült malacka a hűtőből, hogy ui,ui, egyél meg. Szót fogadtunk, megettük lencsével, és most nagyon várom, hogy szép és gazdag legyek. Azóta eltelt 17 nap, és nem történt semmi. Lehet, hogy engem átvágtak?....
Lakberendezés
Tegnap, advent 3. vasárnapjára való tekintettel, elhatároztam, hogy ki ,-és felteszem, lakásunk elengedhetetlen karácsonyi dekorációit, kicsit ugyan elkésve, mert az előző években már az első gyertya meggyújtásakor plazafényekben tündökölt a nagyszoba. Elővettem a fenyőgirlandot, melyet az évek során megtűzdeltem gömbökkel és gyöngyöcskékkel, bekapcsoltam a Jingle Bell Rock-ot, majd elindultam vándorútra, fel a létrára. Aki nem ismer, annak elárulom, hogy egy sámlin is szédülök, tehát nálam a létramászás extrém sportnak számít. Nyakamban a dekorációval, sikeresen feljutottam a létra tetejére, feltettem az elosztót a karnisra, mert áram nélkül nem égnek az égőcskék. Hamar kiderült, hogy azzal sem, pláne, hogy elfelejtettem bedugni az áramforrást. Ezt tetézve a fejemre szakadt a karnis, amire próbáltam felerősíteni az ágacskákat. Ez csak azért volt kellemetlen, mert kb. 2,5 méter hosszú, másrészt, a létra erősen megingott mintegy előre jelezve, ha valamit nem dobok el sürgősen, akkor anyukám virágaiban fogok landolni, aminek az alant elhelyezkedő, 1 m átmérőjű karácsonyi kaktusz látta volna kárát, nem beszélve, törékeny testemen keletkező sérülésekről. Szóval. A karnis nem jó hintának, pláne nem az én súlyommal, ezért elhajítottam a dekort, a függönytartót letámasztottam, majd megkapaszkodtam, és igen gyorsan lemásztam. Szerencsére a mutatványnak nem volt közönsége, bár azt nem figyeltem, hogy a szemben lévő házból, hányan röhögnek, amint rubensi angyalkaként, egy sárgaréz csővel a kezemben egyensúlyozok. Hihetetlen türelemről tettem tanúbizonyságot, mert egy pár évvel ezelőtt biztos földhöz csapkodtam volna mindent. De a rutin meg az évek ugye.... Földet érve, bedugtam egy áram alá helyezett konnektorba, az általam rossznak titulált égőket, és kiderült, hogy igazam volt. Ezek után, 20 perces küzdelemben megszabadítottam a girlandot a lámpácskáktól, elővettem egy új égősort ( minden évben veszek egyet ), bedugtam, hogy működik-e, majd megnyugodva, elindultam a létra felé. A karnis visszatettem, a girlandot felerősítettem, az ágacskákra húztam az égősort, bedugtam, és máris karácsonyi fényben úszott a szoba. Megnyugodva lemásztam, eltakarítottam a romokat, és nekiálltam a kimaradt fenyőkből valamit csinálni. Kreativitásom már-már határtalan, ezért fogtam egy vastag zöld gyertyát, körétekertem az említett műágat, díszítettem átlátszó gyöngysorral - melyet egy szétvágott karácsonyfadíszből nyertem - és ripsz-ropsz készen is volt a karácsonyi gyertyadísz. Mindezek után, a gyerekekkel együtt kivágott ablakdíszekekkel teleragasztottam a lakás összes ablakát majd jólesően elnyúltam kedvenc fotelomban, és bámultam magam elé, mely tevékenységet sajnos ritkán áll módomban gyakorolni.
Advent - Az Úr érkezése, megérkezés 
Latin eredetű szó, a karácsonyi előkészület ideje. Kezdete, az András naphoz legközelebb eső vasárnap. Ez idén december 2-a. A 4 vasárnap, a hagyomány szerint Krisztus négy adventusát - eljövetelét - jelzi. Megjelent testben, majd szívbe száll és megtérít, halálakor elmegy az emberhez, s eljön az utolsó ítéletkor. Egyben az egyházi év megnyitása, melyet régen éjfélkor harangzúgással jeleztek. Ez idő alatt böjtöt tartottak, hajnali misére jártak. MInt minden egyházi ünnephez, az adventhez is kapcsolódtak különféle hiedelmek, babonák. Az alföldi emberek körében szokás volt, hogy a hajnali misére hívó harangozáskor a lányok mézet vagy cukrot ettek, hogy édes nyelvükkel, hamar férjet édesgessenek magukhoz. Erdélyben a hajnali mise ideje alatt, az összes ajtót és ablakot bezárták, mivel a boszorkányok állati alakot öltenek, s próbálnak a házakba, ólakba bejutni, ezzel rontást vinni a jószágra és a családra. A leghosszabb éjszakák advent idejére esnek, ami jó alkalom a varázslásra. Az egyház javasolja ilyenkor a decemberi szentek ( András, Miklós, Luca, Borbála, stb. ) segítségül hívását.
Advent angyalai:
Az első vasárnap angyala ( 2007.12.02.) Kék köpenybe öltözött angyal száll a földre, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. Aki jól figyel, hallhatja a hangját. Az angyal keresi azokat, akik meg akarják, és meg tudják hallgatni.
A második vasárnap angyala ( 2007.12.09. ) A második angyal piros köpenyben van, és serleget hoz, melyet szeretne megtölteni, és így visszatérni a mennybe. Nehéz dolgot nem tehet bele, ezért lakásokban keresgél, tiszta szeretetet, mely az emberek szívében lakozik. Ezt a szeretet viszi fel a mennyben, hogy fényt készítsenek belőle a csillagoknak. Ezért tölthet el mindenkit jó érzéssel, ha felnéz a pislogó csillagokra.
A harmadik vasárnap angyala ( 2007.12.16. ) A harmadik angyal, ragyogó fehérben jön, jobb kezében, egy csodálatos erejű fénycsóvát tart. Akinek szívében tiszta szeretet van, azt megérinti a fénycsóvával, s ezután a fény az emberek szemében ragyogni kezd, majd elér az egész testükhöz. Így mindenki, aki ebben részesül, úgy érzi, hogy megszállta a béke és a boldogság.
A negyedik vasárnap angyala ( 2007.12.23. ) Az utolsó angyal nagy, lila lepelbe öltözve járja be az egész földet egy lanttal a kezében, melyet penget és énekel hozzá. Ahhoz, hogy meghallgassuk, a szívünknek tisztának kell lenni, mert a béke dalát énekli, sok kis angyallal együtt. Az énektől a földben szunnyadó, valamennyi mag felébred, melyekből új élet sarjad tavasszal.
Az adventi koszorú, 1860 óta létezik. Johann Heinrich Wichern evangélikus lelkipásztor díszített először egy kör alakú, abroncsos csillárt egy árvaházban, ezzel jelezve a gyerekeknek a karácsonyig hátralévő időt. Magyarországon a második világháború után vált szokássá a templomokban, otthonokban. Addig főleg az észak-német területen, a protestánsok körében volt elterjedve a századforduló idején, majd Ausztria katolikus lakosságának körében is megjelent, míg lassan elért hozzánk.
Az első vasárnap színe lila. Lila a templomi terítő, a miseruha, és az első gyertya. A második vasárnapnak szintén lila a színe, de sok helyen helyettesítik kékkel megkülönböztetve ezzel a két ünnepet. A harmadik vasárnap kiemelkedik a többi közül. Színe a rózsaszín, mely az örömöt szimbolizálja. Ennek a vasárnapnak a mottója a Gaudete ( Örvendjetek ) , ezzel is jelezve advent második felének kezdetét. A negyedik vasárnap a bűnbánat, ennek kifejezése pedig ismét a lila. Ilyenkor a koszorún, már mind a négy gyertya ég. Idén abban a szerencsében részesülünk, hogy december 23-a a negyedik vasárnap, így már csak egy napot kell várni a szentestéig.
Szerelmemnek, hogy tudja, milyen nevet visel, illetve mindenkinek, aki még hisz a Mikulásban. Én hiszek, de nem ér értem mentőt küldeni:
Mikulás kontra Szent Miklós
A Mikulás eredetét homály fedi. Történészek szerint a legenda a negyedik századból ered, amikor Nicolas, a mai Törökország területén fevő város, Myra püspöke a segítőkészségéről és gyermekszeretetéről ismertté vált. A legenda bejárta a villágot, és neve sok változatban létezik, de különböző napokon és más-más formában ünneplik. Nevezik Pere Noelnek, Kris Kringle-nak, Santa-nak, Sankt Herr-nek, Father Christmas-nak, Télapónak, Mikulásnak, Santa Claus-nak, Joulupukki-nak, stb. De mindegy, hogyan hívák, az ajándékokat december 6 és január 6-a között osztja szét.
Egy kis történelem:
I.sz.245-ben, az anatóliai Patara városában született Szent Miklós, egy gazdag családba. Korán árvaságra jutott, egy nagy járvány miatt, így az örökölt hatalmas vagyonnal, apja testvéréhez költözött Patara érsekéhez, a város kolostorába. Megszerette a kolostort, a vallást, így iskolái befejeztével, papnak állt. A gyerekek tanítását, és az emberiség segítését tűzte ki célul maga elé. Segítőkészségének híre, bejárta a világot. 270-ben, a tengerészek, hajósok védőszentjévé vált. Egy jeruzsálemi zarándoklatról visszafelé, betért imádkozni Myra városába, itt püspökké választották. Annyit törődött az emberekkel, hogy nemcsak püspöknek, de vezetőnek is tekintették. 52 éven át segítette vagyonával az embereket és a gyerekeket. Egyszerű emberként élt, és éhínség alatt az egyházi vagyont a nép étkezésére fordította. Ezzel kivívta az Egyház haragját, és halála után, rövid időre ki is tagadták. Esténként órákon át sétált a városban, beszélgetett az emberekkel, próbált gondjaikon enyhíteni. Egyszer egy nyitott ablak alatt sétált, mely egy elszegényedett nemes ember hajléka volt. 3 leányával azon vitatkoztak, melyik gyermek menjen rabszolgának, hogy árából a másik férjhez tudjon menni. Erre a püspök, egy gyolcsba tekerve bedobott az ablakon egy marék aranyat. A család azt hitte csoda történt. Ezt egy év múlva újra megismételte, s mikor a lányok kisiettek a ház elé, látták, hogy egy piros ruhás öregember tűnik el a sötétben. A harmadik évben - mert 3 lányról volt szó - a hideg miatt, nem találta nyitva az ablakot, így felmászott a tetőre, és a kéményen át dobta be a pénzt, ami egy, a kandallónál száradó harisnyába esett. A városban kezdett elterjedni az a szóbeszéd, hogy a szomszédos Taurus hegy hófödte csúcsairól, maga a Tél-Apó jön le ajándékaival. Egy idő után azonban kitudódott a titok, mert az adományozott aranyak között volt egy olyan érme, melyet Miklósnak egy helyi aranykereskedő ajándékozott. De kiderülhetett abból is, hogy minden évben, névnapja előestéjén megajándékozta a gyerekeket édességekkel. A nép Noel-Baba-nak, Ajándékozó Apának nevezte el. A keresztényüldözés őt sem kímélte. Elfogták, kínozták, de nem merték kivégezni. 325-ben az első niceai Ökomenikus Zsinaton, pofon ütötte Ariust egy vita hevében,aki káromolta Istent, ezért azonnal felmenetették a püspökség alól, és elmozdították a Zsinatból. Még azon az éjszakán furcsa álmuk volt a Zsinat tagjainak. Megjelent Nikolas, egyik oldalán Istennel, aki az evangéliumot tartotta a kezében, másik oldalán Mária az érseki palásttal. Ennek hatására a tagok visszahelyezték Miklóst a hivatalába, és bocsánatot kértek tőle. Innentől fogva nagy emberként tekintettek rá, és óriási tiszteletnek örvendett. Szép kort ért meg, öreg napjait békében és szeretetben töltötte. I.sz. 326. 12.05-én angyalok vitték el lelkét végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás ered, és ebből a forrásból fakadó szerettel küldi a mai gyerekhez utódját, a Mikulást. Legalább is így szól a legenda.
Az eredeti legendához kapcsolódó szokásokat a holland bevándorlók honosították meg, a XVII.században, az Újvilágban. ( Sinter Klaas, Saint Nik-klaas ) A mai Santa Claus, egy vers illusztrálásának nyomán született meg. 1823-ban, Clement Clark Moore által írt, "Szent Miklós látogatása" című vershez születtek rajzok, Thomas Nast tollából. Nas a Harper's magazinnak dolgozott 1860-1880 között. Fantáziájának köszönhetjük, hogy megismerhettük a manók Mikulás műhelyét. A rénszarvasok neveit, pedig Moore verséből ismerhettük meg.
A magyar parasztság körében kialakult a Mikulás járás, mikor álarcos Mikulások és Krampuszok ijesztgették este az utcán az embereket. Ez a szokás nagy valószínűséggel, Ausztriából került hozzánk.Mára, mindenki azt vallja, hogy december 6-án a Mikulás Lappföldről érkezik rénszarvas szánon. Egy újságcikkben 1925-ben azt írták, hogy az Északi sarkon nem lakhat a Mikulás, hiszen ott nem nő fű,így a rénszarvasok nem tudnak legelni, ezért a Mikulás Lappföldre költözött.
A Mikulás segítői:
A Krampusz is Ausztriából származik, ördögforma figura , neve is az osztrák németből való. Legjellemzőbb tulajdonsága, hogy csörgeti láncát, ijesztgeti a gyerkeket, és azt aki nem viselkedett jól, virgáccsal bünteti. A pogány hiedelemvilág, téli napfordulóján megjelenő szellemek megtestesülése ( manifesztációja ).Ábrázolása, a keresztény gondolatkör, gonosz elképzeléseiből származik, és innen ered büntetésosztó tulajdonsága is. December 5-e éjjelén, a Mikulással járja végig az ablakokba kitett kiscipőket, és segít az ajándékok, és virgácsok kiosztásában. Az angolszász, és egyéb nyugati államokban megmaradt az ősi legendából eredő hagyomány, hogy a Mikulás a kéményen át érkezik, és a kandallóhoz kitett harisnyákba teszi az ajándékot. A gyerekek ezt tejjel és sütivel hálálják meg, melyet egy asztalra készítenek. Ezekben az országokban a Mikulás december 25-én érkezik, Krampusz nélkül.
A Mikulás ajándékait a Manók csomagolják ösze, hozzájuk futnak be a levelek, kérések, modern időkben már az e-mailek is. A Manók ruházata piros-zöld, sapkájuk és cipőjük kunkori, fülük hegyes.
A rénszarvasok húzzák a Mikulás szánját.
Comet - Üstökös, Cupid - Íjas, Vixen - Csillag, Dancer - Táncos, Prancer - Pompás, Blitzen - Villám, Dasher - Táltos, Donder - Ágas, Red Rudolph - Rudolf.
1935 óta jegyzik Rudolfot. Annyit tudunk róla, hogy ő csatlakozott utolsóként, kilenceddikként a rénszarvasokhoz. Piros, világító orra miatt kérte meg a Mikulás, hogy legyen a fő szánhúzó, és segítsen az ajándékok kihordásában. A fiatal rénszarvas nagyon örült, hogy végre hasznát veszi furcsa orrának, mely miatt eddig gúnyolódások célpontja volt. Jelenleg az a hír járja, hogy Rudolf akár lány is lehet , hiszen agancsai vannak, a hím rénszarvasok pedig novembertől tavaszig nem viselik fejdíszüket. Ezen kívül lehet még esetleg fiatal hím is, mert azok sem hagyják el agancsaikat. Ezt mindenki döntse el maga. Én azért arra szavaznék, hogy Rudolf fiú.
Egy kis érdekesség:
A Coca-Cola Mikulás, mint klasszikus figura:
A fenti képen látható figura, sokak számára testesíti meg az igazi Mikulás ábrázolását. 1931-ben, Haddon Sundblom amerikai grafikus alkotta meg, a The Coca Cola Company megrendelésésre. Az első kép a Saturday Evening Post hirdetésében jelent meg, majd egészen 1964-ig számtalan élethelyzetben láthatták a figurát. A művész, egy barátjáról, Lou Prentice -ről mintázta, akiben az alkotó szerint, a Mikulás összes tulajdonsága megtestesült. Mikor Prentice elhunyt, új modellt kellett keresnie, és egy tanács nyomán - miszerint nézzen tükörbe - magáról mintázta a Mikulást. Összesen 40 Mikulás-festményt készített a 33 év alatt. 1976-ban halt meg.
Egy kis gasztronómia.
Borzalmas egyed vagyok, mert örömet tud okozni egy jó étel. Tegnap este, különleges kulináris élményben volt részem, az egész nap elköltött 2 db párizsis zsömle után. Töltött káposzta volt a vacsora, mely tudom, hogy nem feltétlenül az esti napszak eledele, de ez nem gátolt meg a fogyasztásban. De lássuk egy kicsit másképp. A töltött káposzta régen, ill. vidéken még tán ma is, a disznótorok fő étele volt a frissen sült húsok, kolbászok és hurkák mellett.
A magyar ételek elkészítési módja sokat változott az idők során, de megkockáztatnám, hogy ez egyáltalán nem baj. Már a honfoglalás korában is léteztek az általunk ismert eledelek. A bablevest az osztjákoktól, a gulyáslevest az azerbjdzsánoktól örököltük. ( Ezt sosem gondoltam volna... ) Az általam magasztalt töltött káposzta őse a szárma, török eredetű. A rizzsel kevert húst szőlő vagy káposztalevélbe tekerték. Ismét bizonyítást nyert, hogy a törökök által eltöltött 150 év nem volt hiába való, már ami a magyar gasztronómiát illeti. Szintén a török időkből származnak a sertéshússal és zsírral készült ételek. A portyák során,a sertéseken kívül minden háziállatot elvittek, mert azok fogyasztását a Korán tiltja, mind a mai napig. A magyar konyha egyik fő jellemzője, a sertészsír használata volt. A zsírban pirított hagymához adjuk a pirospaprikát,így kapjuk meg a pörköltalapot, melyet a magyaros ételek nagyrészénél ,
pörköltek, gulyások, tokányok készítésénél alkalmazunk. Az ősi magyar konyhában azonban, nem ismerték a paprikát, mert először
Spanyolországban bukkant fel - ahol borsként használták - a XV. század végén. Innen ered az angol elnevezése: pepper. Egészen véletlenül, hazánkba
a török megszállás idején került, de paraszti fűszerként használták abban az időben, így a nemesek lenézték
ezért elterjedése igen sokáig tartott.
( nem tudták mit hagynak ki ) Megjelenésével már nem volt annyira fontos a sáfrány, a gyömbér, és a bazsalikom használata. De hoztak magukkal ezek a görbe kardos jó emberek, másféle zöldségféléket is. A paradicsomot és a kukoricát, ez utóbbit sokáig törökbúzaként emlegették. Mindkettőt köszönöm nekik, bár abban az időben ezt biztos másképp gondolták, hiszen sok mindent érezhetett a lakosság, de hálát biztosan nem.
Ebben az időben kezdődött a cseresznye és meggy termesztés. És most lássunk néhány ételt, melyet a törökök hoztak magukkal, és itt is hagytak, melyek azóta a magyar konyha jellegzetességeivé váltak: A pita, melyből lángos lett, a rétes, a
pogácsa (török neve bogaca ), vagy a tarhonya. De ejtsünk szót a kávéról is, mely nagy szerepet játszott a kávéházak megszületésében, így a kulturális élet fejlődésében is. Azokban az időkben ( Mária Terézia, II.József ) a bécsi udvarban a francia konyha voltaz egyeduralkodó, , amely hatott a magyarok étkezésére is. A szakácskönyvekben akkoriban erőlevesről, párolásról,
becsináltról írtak. Nálunk igen nagy a választék levesekből,mind az
alapanyagokból, mind az elkészítési módokból. A levesek egy
részét rántással sűrítik, mely csak és kizárólag a magyar
konyhára jellemző, csakúgy, mint a főzelékek. Találunk, sokféle, egytálétel jellegű, laktató fogást, mint pl. a Jókai bableves - melyet kisfiam Jókai Mór levesnek hív- de megemlíthetjük a palóclevest, a lebbencslevest, vagy az egyik kedvencemet, a magyaros burgonyalevest is. A magyar konyha leveskínálata azonban méltán ki tudja elégíteni a kényesebb gyomrú vendégeket is a könnyedebb zöldség vagy gyümölcslevesekkel.
A franciáktól megtanultuk a cukrászsütemények készítését, az osztrákoktól a házi tésztákét. Tésztáféléink ma is nagy szeretetnek örvendenek szerte a világon. A XVIII. század közepén nyílt az első cukrászda Budapesten, mely kínálatában már szerepeltek világhírű magyar édességek: A Rákóczi túrós a Rigó Jancsi, a a somlói galuska., ill. a Dobostorta, de ez egy kicsit később, már az 1800-as évek legvégén. Kizárólag magyar asztalon találkozhat a világutazó, a káposztás, vagy krumplistésztával, melyet ma már egytálételként ismerünk. Burgonyás tésztából
készülnek gyümölccsel töltött gombócaink. Desszertként pedig rendelkezésünkre áll a palacsinta, a rétes, az aranygaluska és a fánk.
Három kiváló szakembert kell megemlíteni, kiknek a magyar szakácsművészet a legtöbbet köszönheti: Gundel Károly, Dobos C. József, és Marchal József.
Gundel Károly volt a leghíresebb és legnagyobb vendéglős. Ételkreációi a
legtöbb magyar vendéglő étlapján megtalálhatóak.
Marchal József Franciaországban elsajátította a francia konyha titkait. Szakácsa volt III. Napóleonnak,
Albert főhercegnek és Ferenc Józsefnek is.
Dobos C. Józsefnek köszönhetjük a Dobostortát, melyet 1885-ben alkotott meg, és élelmiszerüzletében árusított. Egyik őse, Rákóczi szakácsa volt.
A mai táplákozási "divatot" tekintve, egyáltalán nem vagyok trendi, mert sajnos nagyon szeretek mindent ami magyaros, és vallom, hogy egy ételt úgy kell elkészíteni, ahogy kitalálták. Sűrítettem én teljes kiőrlésű liszttel, paníroztam zsemlemorzsa helyett zabpehellyel, sütöttem reform palacsintát, rémesek voltak és nem ette meg senki. Tudom, változtatnom kellene táplákozási szokásaimon, de nem tudok magokon, csírákon, főtt répákon élni, miközben a szemem előtt rakott és paprikás krumpli, csülök pékné módra, vagy rántott csirkecombok repkednek. Na ne tessék azonban azt gondolni, hogy minden nap ilyen ételeket teszek családom elé, de a vasárnapoknak adjuk meg a módját. Hétköznap sok főzeléket eszünk, de hétvégén jöhetnek az ünnepi fogások, és egy évben egyszer vagy kétszer - kizárólag télen - a töltött káposzta. A nagyszüleim, disznóhúst ettek, melyet zsírral készítettek, tésztákat sütöttek, a nagyapám 30 éven keresztül minden nap megevett 2 lágy tojást, és ma 85 évesen is jó egészségnek örvend. Akkoriban nem volt divat a reformtáplákozás, mert azt ették, amit maguk neveltek, termeltek. Hetente volt több húsmentes nap, mikor tészta és zöldségleves került az asztalra. A tésztákat is zsírral gyúrták.Disznóvágáskor minden apró darabját felhasználták a malackának. A hájból készült a hájas rétes és a hájas süti. A fejhúsból, körömből bőrkéből a disznósajt, a kocsonya, a tokából a jó abált szalonna, húsból a kolbász, illetve a tőkehús, de ott van a füstölt sonka, a tepertő, a hurkák, a puruc, az ötöske, a sváb hurka. Ez utóbbiak a svábokra jellemzőek ( mint és magam is vagyok). Az ötöske egy szalámi féleség, mely öt összetevőből áll. Kétféle húsból, fűszerekből, krumpliból. A sváb véreshurka is krumplival készül. A májashurkát vastagbélbe töltötték és megfüstölték. A puruc a disznó hólyagjába töltött, kolbászhús. Ezek nem hangzanak valami jól, de a nagymamám és a nagynéném, nem nagyon használtak előre elkészített, vásárolható belet, ők maguk tették konyhakésszé és töltésre alkalmassá az állat eme részeti. Minden tiszteletem az övék, szeretettel gondolok rájuk. Már egyikük sem él, de hagytak rám olyan recepteket, és trükköket, melyet könyvben nem lehet elolvasni.
Jó lenne, ha gyerekeink is tisztában lennének azzal, hogy honnan származnak, és ismernék a családi tradíciókat, azokat az ételeket, recepteket, melyeket nem lenne szabad hagyni elveszni. Én ezen vagyok, bár csak egyikük mutat érdeklődést egyenlőre. De nem baj, én is csak 20-22 éves korom táján kezdtem el értékelni, honnan is származom, és mik azok az ételek, melyek elkészítését kötelességem megtanulni. És tisztelni kell a hagyományokat. A mi családunkban is van olyan süti, ami csak karácsonykor kerül az asztalra, ezzel is jelezve az ünnep és az együttlét fontosságát. És nem arra helyezzük a hangsúlyt, ki, milyen drága ajándékot kap.
És végül, köszönöm a szerelmemnek, aki megfőzte a káposztát úgy, ahogy én szeretem - feláldozva ezzel a Leples emberrel töltött idejét - és nekem csak el kellett fogyasztanom.
Sétapálca Urat Attilának hívják!!!! Vele nem tudtam beszélgetni, mert fél tőlem, de apukája igen közlékeny kis ember. Sajnáltam, hogy mikor, próbáltam hozzá szólni, mindíg elfordult, és kicsit arrébb sétált, pedig bizisten nem akartam neki semmi rosszat. De így már nem vagyunk idegenek.
Meggyógyult a kocsim is, "aki" szerda reggel 1/2 6-kor közölte, hogy nem megyek én most sehová. Egyszerű akkumulátor hibának tűnt a dolog, de délután 4-re kiderült. hogy nem. Reggel 7-kor az én szerelmem, az édesapjával kiszedte az akksit, feltöltötték, és rátették egy töltőre. Délután akksi vissza kocsiba, de semmi. Nem estünk kétségbe, megvettük az új akkumulátort, betette, de semmi. Ekkor nem állítom azt, hogy nem lett mindenki feszült, de sikerült előkeríteni egy elektromos embert, aki egy órás harc után kiderítette, hogy az önindító negatív kábele eloxidálódott, és a sarunál eltört. Ezt sikerült egy ráspoly, és egy csavarhúzó halálával megjavítani, és azóta vidáman pöfögök. KÖSZÖNÖM AZ ÖSSZES KÖZREMŰKÖDŐNEK.
Jövő hét pénteken jelenik meg egy játék XBOX 360-ra, amiért az én uram megőrül. A Leples ember. ( A játék pontos megnevezését képtelen vagyok megjegyezni, de mivel a fickón van egy nagy lepel, elneveztem leples embernek ). Valahol Jeruzsálemben az 1100-as években falakon mászkál, tetőkön ugrál, és közben mindenféle hadonászó mozdulatokkal öldököl. Valami kincset, de nem biztos kell megkeresni, meg összeesküvést kideríteni. Nézni tényleg jó, mert olyan, mint egy mozifilm, de mint játék.. Engem nem vonz. Ha bérmivel játszom , lehet az a Spongya Bob is, elszédülök, és hányingerem lesz. Inkább csak oda-oda pillantok, és csodálom, hogyan lehet ezzel ennyi időt eltölteni. Ja és az ára. 18.000, jól pengő forintot kérnek érte, így szerintem pénteken ebből még nem lesz semmi. Végül is egyáltalán nem költséges hobbi, ha azt nézzük, hogy egy játék 15.000.-Ft-nál kezdődik.Akik persze rá vannak kattanva, vidáman nyomkodják, de ez nem baj. Nekem is vannak rigolyáim, meg furcsa szokásaim,mégsem piszkál érte senki.
Örültem a hóesésnek, de annak egyáltalán nem, hogy most az eső esik. El kellene dönteni, hogy melyik csapadék potyogjon az égből. A fenti időjárásfelelős ma picit trehány volt, nem állította be kellő figyelemmel a gépet, vagy Holle Anyónak elfogytak a dunyhái, és csak a locsoló kannát találta meg? Sosem fogom megtudni, de azt talán igen, hogy várható-e havazás a jövő hétre. Akkor ugyanis téli gumi hiánya miatt, leteszem az autót, és a bkv-ra hagyatkozom. Azon belül is a metróra, mert talán annak nem jelent gondot a hó. Lehet, hogy ez egy merész kijelentés részemről? 10 éve nem utaztam tömegközlekedéssel.
Nagyon jól érzem magam, mert úgy 3 évvel ezelőtt mondtam az én felemnek, hogy semmire sem vágyom jobban annál, hogy nála töltsem a hétvégét, essen a hó, amit én az ablakból jól fogok látni, és közben duruzsoljon a kályha. És ez ma mind megvolt!!!! ( tavaly is meg lehetett volna, csak sajna nem volt tél....) Remélem, még sok, szép ilyen napot élhetek meg.
Hideg van. Ezt az óriási felfedezést tettem, mely éleslátásomról tanúskodik. Fűtünk már, de november elején azt hiszem ez normális. Meghallgattam a híreket - nem kellett volna - beültem a kocsiba, bementem dolgozni. és nem tudtam összehozni a WLAN kártyát a routerrel. Egy USB-s izét vettem, amit fel kellett installálni a laptopra, ezt meg is oldottam, de az a csúnya, nem lát semmit, pedig villog rajta a zöld lámpa. Ezért rájöttem, hogy a hálózattal lehet a bibi, és fekhívtam a technikal supportot, ahol egy kedves néni, még annyira sem értett hozzá, mint én, pedig szerintem ez már nem fokozható. Majd küld egy műszakist, aki megoldja. Haha. És egy számlát is hozzá.... De sebaj, legalább nem kell 2 iroda között ingáznom, hogy értesülhessek erről, meg arról. Pl: 11-25%-al emel a BKV ( minek???? annyi soupcolder van már így is közöttük, hogy na. 5 ellenőrre 2 b.őr, meg egy rendőr. )Ezt én nem szeretném kifizetni. Ja, hogy nagy a hiány???? Tessenek lejjebb vinni a jegy árát, és akkor meg fogják tudni venni az emberek. De egy átszállásos út 4x230.-Ft-ba kerül. Ez drágább, mintha autóval mennék. Persze, átszáló meg szakasz, meg tudomisénmég milyen jegy, de az csak a metróra jó. A villamosra és a buszra miért nem lehet vmit kitalálni? Mert nem érnek rá, hiszen ki kell találni, hogyan harácsoljanak össze még többet, mert az asszony Bora Borán szeretne nyaralni? Miért nem figyelnek oda a VEKE elnökére? Nem buta fiú. Szerintem. Elbocsátottak egy csomó dolgozót, de akkor miért vettek fel a helyükre újakat? Na jó. Én ehhez nem értek, kalauz sem szeretnék lenni, de még villamosvezető sem. De Bora Borára elmennék.
Anyának holnap van a szülinapja, és találtam neki egy gyönyörű Puttót. Gyűjtjük a pufók angyalokat, így muszáj volt megvennem, mert ilyet ugye, az ember magának nem vásárol. Kivéve, ha olyan kettyós, mint én. Egész sorozatot lehet kapni, a picitől, a 60 cm-s-ig, gyertyákat, bögrét, dobozkát, mindent. És mindegyiken angyalka van. Már vagy 6 éve a karácsonyfánkra is mindíg anygyalkákat teszek,nincs is rajta más dísz. Ettől az egésznek lesz egy századeleji ( nem XXI !!! ) hangulata, ami különösen közel ál hozzám. Mindenhez ami karácsonyi és az 1900-as évek elejéhez kapcsolódik, különös vonzalmat érzek.
Mellékelek nektek egy képet.
Na Tsók!
Hihetetlen kreativitásomról tettem tanúbizonyságot. Befestettem a nagymamám mosófazekát pirosra és sárgára, mely ezáltal most olyan, mint egy óriáscsecsemő pöttyös bögréje. Nagyon élveztem, főleg azt, hogy pont nincs semmi más dolgom. Eredetileg margarétákat szántam rá, de ehhez hiányos volt a felszerlésem, lévén, hogy az erkélyen ügyködtem, mert a szobában igen büdös lett volna a festéktől és a higítótól. Kellett volna egy keret,a mire feltehetem, ennek hiányában maradtak a pettyek, melyek néhol megfolytak,hirdetve a készítő amatőrizmusát. Ez nem vette el a kedvem, ugyanis van egy kisebb fazék nagyapám kamrájában Agárdon, melyet muszáj banánzöldre és még valamilyenre ( talán narancssárgára ) bemázolnom, hogy megnyugodjak. És már azon töröm a fejem,hogyan lehetne a háztartásban található zománcos lábosokat íly' formán "tönkretenni," hiszen jelenleg elég viseltes mindegyik, és a színek ugye, feldobják a környezetet. Sokkal szívesebben főznék mondjuk töltött káposztát egy babakék fazékban. Vagy napsárgában. Ezek a festékek is zománcosak, tehát, száradás után,étkezésre alkalmasak. Előtte nem biztos, mert a krumplileves, rózsaszín és hupilila pacákkal nem gusztusos. Olyen lenne mint Bridget Jones kék spárgalevese. Szóval. Ha van valakinek halálraítélt, kidobásra váró, régi zománlábosa, fazeka, jelentkezzen bátran.
És most csodáljátok meg a művem.
Sajnos vészesen vonzódom a svéd lakberendezési áruházhoz. Tegnap is elmentünk nézelődni, meg meleg paplant venni. Meleg paplant nem vettem, de újabb zöld ( mint ennek a betűnek a színe ) terméket sikerült beszereznem. Egy szép párnát, amiből úgysincs túl sok az ágyban. Általában 3 párnát halmozok a fejem alá, amiből reggel ,már csak egy marad. Na nem azért, mert mindent visz, hanem mert
1.vagy eldobom
2.vagy a fejemre teszem - ez gyerekkoromban szokásom volt
3. vagy a szerelmem kilopkodja a fejem alól, hogy kímélje a gerincem.
A párna mellé beszereztünk sószórót, egy kikericssárga sörnyitót, és 3 kistálat, mert a régiek eltörtek. Így nagyon olcsón megúsztuk, mert nem vettem meg a takarót. Majd a következő hónapban....Vagy a követekező hét végén, mert valahogy minden hétvégén kikötök ott. Elsétálgatok, háromszor-négyszer átrendezem a kosaram tartalmát, és megállapítom, hogy milliókat lennék képes elkölteni. Talán majd egyszer megengedhetem magamnak, hogy annyit költsek egy ilyen túra alkalmával, amennyit csak szeretnék.
