2007. szeptember
Mindíg mondom, hogy sokba kerül a felnőttlét. Gyerekként felnőtt szerettem volna lenni, hogy akkor majd nem kell minden délután leckét írni, meg hegedű órára menni, zenekari próbán ücsörögni, németet tanulni külön óra keretében, és eljárni reggelente úszni. Akkor azt gondoltam, e szoros napirendtől való megszabadulás egyenlő a gyönyörök gyönyörével. Mostanában rá kell jönnöm, hogy igen, valóban én osztom be az időm, de korántsem azzal töltöm, amivel szeretném. Próbálom csemetéim erre felkészíteni, de nem nagyon hiszenk nekem. Nem baj, előbb-utóbb úgyis rájönnek, hogy vmi nem stimmel. Annyi minden történt velem az elmúlt napokban, hogy hozzá sem kezdek. Nem sikerült lecserélnem az autóm - még sok van a hitelből, de rákölthettem eddig egy heti fizetésem, és még egyszer ennyiben lesz. Nem várok kisbabát sem , pedig eljátszottam a gondolattal, mert ketyeg az órám. De felfogom pozitívan, megcsináltattam az autóm, és nem kell 10 hónap múlva, a kialvatlanságtól kóvályogva hajnali 3-kor pelust cserélni. ( ezt azért szívesen megtenném ) És a többi. Lényegében egy lámának érzem magam, de ez is el fog múlni. Örülök sok egyéb, apró dolognak. Pl.: nem esik az eső, tudok főzni, nem fáj minden percben a gyomrom, és csak 2-3 naponta áll be a derekam. És van üdülési csekkem, mert az anyukám nekem adta, így megint tudok majd 2 napot pihenni. Szóval, alapvetően az élet tök jó, meg vidám, ezért én most körülnézek Angliában, hátha van vmi testhez álló sminkes feladat a Sohoban.
Pusszantás
Nem értem,hogy miért kell 40 percig bizonygatni a magenta színű internetszolgáltatónak,hogy kérem minden csekk ki van fizetve, tessenmávisszakapcsolni a szolgáltatást.
Törént ugyanis, hogy tegnap este, minden előzetes figyelmeztetés nélkül kilőtték a netet az űrbe. Azaz nem használható díjtartozás miatt. Ilyenkor persze az ember felemeli a telefont, tárcsázza az ügyfélszolgálatot, ahol 20 perc vita után - nem tudják, hogy mennyi a tartozás, és azt sem, hogy miből adódik, holott előttem ott az összes KIFIZETETT csekk - a kisasszony leteszi a telefont.Ez szül az emberben némi kényszert arra, hogy újra tárcsázzon, immár kikérve magának az eljárást. Na kikérni, azt lehet. Megoldást találni nem. A második hölggyel szerencsésebb volt a helyzet, mert nem akarta mindenáron meggyőzni - immár kissé feszültté váló oldalbástyám - , hogy írjon levelet. Miről???? Miért kéne annak írni, aki nem is hibás? Úgy 30 perc várakozás után, kihoztak egy 7 ezer forintos tartozást, ami azért is fura, mert csak akkora összeget tud valaki feladni, ami a csekken szerepel, továbbá ilyen értékű szolgáltatás nincs is. És még mindíg nem tudják, hol a hiba.Közben utalást tettünk két emailre. Az egyik 09.05-én érkezett azzal, hogy 41.000.-Ft-os tartozás áll fenn, majd másnap - 09.06-án - augusztusi(!) dátummal, hogy bocsánat, mégsem. Ezt azóta sem értem. Beleestem volna egy feketelyukba, vagy visszafelé megy az idő? Jó, akkor mindjárt megyek oviba...... Tessék már nekem megmagyarázni, hogyan jöhet 09.16-án email, 08.27-i dátummal? Ezt persze senki nem tudja megválaszolni, de ígéretet kaptunk, hogy orvosolják a problémát. Ez tegnap este 20:00-kor történt, most mindjárt fél kettő. Azóta is orvosolják, csak mi nem tudunk róla. Mindegy, mától nem szeretem a rózsaszínt.
Ja, utalva a tegnapi kis beírásra, idéznék a gyermek ellenőrzőjéből:
" Tisztelt Anyuka!
Gyermekét balesetveszély okozásáért szaktanári figyelmeztetében részesítem. "
Aláírtam.
A balesetveszély a dezodor, amit a különböző, kellemetlen illatok elnyomására használt, miközben arcon fújták mások. Ezt ő megtorolta oly módon, hogy visszafújt.
Kérem szépen! Nem inkább azzal kellene foglalkozni,hogy serdülő gyerekek tornaóra után megfelelően tudjanak tisztálkodni, és ne büntessék ( első óra volt! ) a hátra lévő 5-6 tanóra alatt tevékenykedő tanárokat, és persze egymást, a felszabaduló illatanyagokkal?! Hajrá igényesség! És tegyük hozzá, hogy a 12 éves lányok között, már több olyan van, akinek teste jelzi a felnőtté válást, tehát egyebekre is figyelni kellene! Nem biztos, hogy egy 25 fős osztálynak, 3 zuhany a megfelelő, melyek nem működnek.
Viva La Közterületfenntartó!
Reggel végigkukáztam két utcát ( 30 perc ), majd mikor igénybe vettem a hőn áhított menekülő útvonalam, elémvágott egy locsolóautó, 5 km/h-val. A gyerek hátul, az óra 07:50-et mutat - háromnegyedre kell beérnie - a telefonom csörög, mikor érek már be a munkahelyemre, szóval ragyogó. Ezek után a Dózsa György úton, a Lehel térnél, két sávban egymás mellett 2 HÓKOTRÓ!!!! Havat ugyan nem láttam, de a forgalmat úgy rendesen feltartották. Nem baj, rögtön eszembe jutott a tél, mikor leesik az első hó, és a szóvivő pajtás csodálkozó szemekkel mondja, hogy nem voltak felkészülve a télre. Én most bizalmat szavazok nekik, és biztos vagyok benne, hogy elkezdték a felkészülést, ezért gyakorlatoztak a reggeli csúcsforgalomban, és síkosságmentesítették az aszfaltot. Én így már nyugodtan várom a telet!!!
A lányom új tornatanárt kapott, aki eleddig, külképviseleteken gardírozott katonákat. A stílusa ezért pontosan megegyezik egy zupás őrmesterével. Ma reggel sikerült konfliktusba keveredniük, mivel az osztály fiútanulói befújták AXE dezodorral, mert boomchikiwahwah, erre ő visszafújt vaníliás Fa-val. Ő kapott beírást, a fiúk nem, az ő deo-ját elvették, a fiúkét nem. Most akkor mi van? Aláírom az intőt, csinálok 10 fekvőtámaszt büntetésből, és visszaszerzem a deot, amit kicserélek golyósra. ( persze a fújóst nem én vettem ) Persze ez nem jogosítja fel a gyermekem, hogy könnygázként használja dezodort, ezt jól meg is mondtam neki. A golyóssal max. összekenheti a "támadókat".
A BKV leépít. Illetve most számolja a hajnalban és késő este közlekedőket, mert ha nem produkálnak elég magas utazólétszámot, akkor kirántják alóluk a járatot. Persze a vállalat szerint ez nem így lesz, csak átcsoportosítják oda, ahol sokan vannak. De mit csináljon az a szerencsétlen dolgozó, aki 5-kor indul a 86-os vagy 15-ös busz vonalán, ha nem lesz mire felszálljon, csak 1/2 6-kor??? Nem mehet a 7-essel, mert az nem arra jár. De ha kihagyják a járatát, akkor el is késik. Ha mindennap elkésik, akkor előbb-utóbb kirúgják, és akkor persze nem mehet el a BKV-hoz dolgozni, mert onnan tegnapig kb. 650 főt bocsátottak el, és még kb. 2-300-at terveznek. Kérdem én -s joggal - akkor honnan van ennyi ellenőr????? Meg az ellenőrt védő biztonsági őr, aki mellett van egy reá vigyázó biztonsági őr, és őket hármukat vigyázza a főőr.Egy villamoson 2 ellenőr mellet 5 biztonsági őr áll. Így megértem, hogy sokba kerül a jegy, mert nekik fizetést kell adni. Olcsóbb autóval menni, mert egyszeri átszállással elköltök oda-vissza közel 900 forintot, adott szakaszon a benzin meg pont a felébe fog kerülni. De majd fizetek belvárosi, behajtási díjat. Vagy megtanulok repülni, vagy gyalogolok. Vagy nem tudom. Én szívesen elkerülöm a belvárost, ha van min, és nem ott laknék. De ott lakom. És a szerelememhez is csak úgy tudok menni, ha átmegyek a belvároson. És persze nem fogok BKV-ra ülni, mert az esti és hajnali járatokat megritkítják.A legjobb, ha veszek egy ágyút vagy egy parittyát. Bébi! Nyisd ki az ablakot, nehogy betörjem, mikor becsapódom. Elég, ha csak a parkettát teszem tönkre, meg a falakat, ha ott kenődöm szét, mint egy jól sikerült tintapaca.
Szorgos népünk győzni fog, és kész.
Jól elhanyagoltam a blogot, de mit tehet az ember lánya, ha kardinális kérdésekben nem tud magával megegyezni. Na mit! Töpreng, meg gondolkodik, meg megbeszél, csak éppen az okosság nem jut eszébe. Na mindegy. Hogyan lehet azt megoldani, hogy örülj annak, aminek egyébként nem, noha a józan ész azt diktálja, hogy ez jó, ez kell. Miért félek a változásoktól? Talán mert új, és nem tudom még elképzelni, hogyan lesz akkor, amikor nem úgy lesz, mint most? Sok rosszat átéltem, az igaz, és egyikbe sem haltam bele. És ami most jöhet, az nem rossz, sőt! Legalább is akivel történik, annak mindenképpen fejlődés, előrelépés, és büszkeség. És én rettenetesen büszke vagyok rá, és a fehér énem azt mondja, hogy na végre, történt valami, és kapott olyan lehetőséget, ami keveseknek adatik meg, és még fix pénz is van belőle, de a fekete énem meg - a kis görény - sustorog, hogy semmire nem lesz idő, és mit fogunk most csinálni az üdülési csekkel, ha minden hétvége foglalt lesz, meg ilyenek. Mit, mit?! Majd elutazunk hétközben, vagy elmegyek egyedül, vagy elviszem egy barátnőmet, de az meg, hogy néz ki. Vagy elköltöm Bp-en. Kellene egy lakás, mert minden reggel egyre nehezebben megy, hogy felkelljek, beüljek a kocsiba, hazamenjek, mire felébrednek a gyerekek. De egy akkora, hogy mind a 4-en kényelmesen elférjünk, és akkor mégis más. Akkor lehet örömteljesen várakozni,hogy jaj de jó, mindjárt hazaér, leszaladok a közértbe, hogy legyen friss zsemle, vagy csak várom a frissen lefőzött, meleg teával - mert jön a hideg, és lefekvés előtt nem kávézik - mert az minden ház urának így dukál. De addig marad a sakkozás, hogy talán most ért haza, van-e reggelije, és nem, nem, nem hívom, mert hátha lefeküdt, és mikor hív már, és maradnak a fránya esték, a hét napból hétszer. És nem értik meg az emberek, hogy ez fárasztó, és lelkiismeretfurdalással teli,mert senkivel nem tudok annyi időt tölteni, mint amennyit kellene. Folyamatosan versenyt futok önmagammal. Kérek már egy aranyérmet, és igazán felvehetnék a családi életet az olimpiai versenyszámok közé. A szintidőm szerintem meglenne.
Vennem kéne már egy lottót, hátha... És akkor lenne közös lakáska, meg nyugalom, meg idő mindenre.
Ezek a félelmek persze elmúlnak így, vagy úgy, de jól esett leírni.
Boldog Viharnapot mindenkinek!
Sokan utálják ezt az időt, nekem bejön, mert végre tudok aludni, nem folyik a víz a tarkómon, és be tudom magam bugyolálni a takarómba. Ilyen nyugalomban tudok a legjobban szuszókálni, nem beszélve arról, hogy Ő őrzi az álmom, aminél nem tudok jobbat elképzelni. Ha szomjas vagyok, csak szólnom kell, hiszen éjjeli bagoly lévén, még általában fent van, mikor eme szükséglet mindent elsöprően rám tör. Néhány korty, és szundikálhatok tovább. Csak a párnáimért kell megküzdenem, mert azt hajlamos kilopni a fejem alól, egészségügyi megfontolásból, de nekem szükségem van ezekre, mert gyerekkorom óta úgy alszom, hogy ezeket az alkalmatosságokat egyszerűen az éjszaka folyamán a fejemre pakolom. Szegény ettől néhányszor megrémült, félve attól, hogy megfulladok, de nem adom magam olyan könnyen! Most el kell rohannom, csók mindenkinek.
Hurrá,itt az iskola! Ezáltal gyermekeim sherpaként indultak útnak, hiszen a bevinni való holmik átlagsúlya megközelíti egy teherhordó csomagjáét, melyet a habókos világjárók után cipelnek, kiknek az a fixa ídeájuk, hogy megmásszák a Himaláját. ( A sherpák neve miért nincs feltüntetve sehol? Ők ezt egy évben többször megteszik, mégsem tűzködnek zászlókat a világ tetejére. Jó, tudom, van turistaútvonal is a Csomolungmára, de azt mondják az nem ér. Nekem nagy szám lenne, hiszen már egy sámlin is szédülök, nem beszélve zergejárásomról.... ) Én nem értek az ortopédiához, de ha a hátán van a táska, akkor hanyatt, vagy orra esik, ha a vállán, akkor meg földig lóg az egyik karja. Azt hiszem mindkettő káros az egészségre. Lehet, hogy húzó-vonó, kerekeken guruló iskolatáskát kellene vennem? Majd konzultálok egy szakértővel.
Azt azért jó volt látni, hogy örömmel mentek az első nap és remélem ez így is marad. Mindenesetre kaptam jó sok fogadalmat, hogy jók leszünk, meg odafigyelünk. Az iskolaév nekem is épülésemre szolgál, hiszen minden minden tanév adott anyagát újra tanulhatom. A 3.-os tankönyvek kicsit megriasztottak, mert a régen környezetismeretnek titulált, ma természet és társadalomismeret tantárgy olyan földrajzi és fizikai információkat tartalmaz, amit én 5., 6. osztályban tanultam. A tankönyv elején rögtön, a hogyan gyújtsuk fel a lakást kísérletet találjuk, mely a fényről, annak erejéről szól. Gyűjtsd össze nagyítóval a napfényt, irányítsd egy papírra és nézd meg mi lesz. Új lakásbiztosítás, az tuti!!!! Meg jó barátság a tűzoltósággal, és 24 órás felügyelet. Azért bizakodom, hogy az idei tanévünk sok örömet rejt, melyet együtt fogunk megtalálni.
Tegnap ismét bebizonyosodott, hogy az emberi kapcsolatok nem érnek egy fabatkát sem. Lelkesen dolgoztam, noha léptem-nyomon belémrúgtak. Ezt most sem történt másképp. Igen, tudom, mondták, hogy ne várjak semmit, de, hogy hátulról mellbe..... Ez kicsit sok. Nyilvánvaló az az igazság, hogy senkiben nem lehet megbízni, mindenki addig használ, amíg önös érdeke úgy kívánja. Ha már nem kellesz, eldobnak,mint egy rongyot, lehet, hogy mondanak valami marhaságot, hogy magukat megnyugtassák, milyen remek emberek ők valójában - tehát a lelkiismeretük egészen tiszta - te meg befoghasd a szád. Aztán, ha újra kellesz, mézes-mázosan megkeresnek, hogy hú, meg há, gyere már.... Na ennek itt vége, Baltazár inkább meghal, de nem alkuszik! Én már öreg vagyok bohócnak, és egyenes embernek tartom magam. Amit gondolok, azt ki is mondom, valószínűleg azért tartok itt. Mindenki felszínes. Ha érdekében áll, akkor puszi, hello, hogy vagy, egyébként meg menj a sóhivatalba. Kedveskéim, menjetek inkább ti, ápolgassátok egymás kifacsart, megromlott lelkét, én meg élek nyugalomban, azokkal, akikkel nekem jó. Nem véletlen, hogy a mostanában sokat emlegetett közösségi oldalt ismerős, és nem barátkeresőnek hívják. Van kb. 790 ismerősöm, de barátom csak 4, akikre tényleg lehet számítani. Köszi Jules, Dóri, Anikó, Falat.
És köszönöm a szerelmemnek, hogy folyamatosan próbálja nyitogatni a szemem, mert úgy tűnik, éveken keresztül be volt csukva.
