Hihetetlen kreativitásomról tettem tanúbizonyságot. Befestettem a nagymamám mosófazekát pirosra és sárgára, mely ezáltal most olyan, mint egy óriáscsecsemő pöttyös bögréje. Nagyon élveztem, főleg azt, hogy pont nincs semmi más dolgom. Eredetileg margarétákat szántam rá, de ehhez hiányos volt a felszerlésem, lévén, hogy az erkélyen ügyködtem, mert a szobában igen büdös lett volna a festéktől és a higítótól. Kellett volna egy keret,a mire feltehetem, ennek hiányában maradtak a pettyek, melyek néhol megfolytak,hirdetve a készítő amatőrizmusát. Ez nem vette el a kedvem, ugyanis van egy kisebb fazék nagyapám kamrájában Agárdon, melyet muszáj banánzöldre és még valamilyenre ( talán narancssárgára ) bemázolnom, hogy megnyugodjak. És már azon töröm a fejem,hogyan lehetne a háztartásban található zománcos lábosokat íly' formán "tönkretenni," hiszen jelenleg elég viseltes mindegyik, és a színek ugye, feldobják a környezetet. Sokkal szívesebben főznék mondjuk töltött káposztát egy babakék fazékban. Vagy napsárgában. Ezek a festékek is zománcosak, tehát, száradás után,étkezésre alkalmasak. Előtte nem biztos, mert a krumplileves, rózsaszín és hupilila pacákkal nem gusztusos. Olyen lenne mint Bridget Jones kék spárgalevese. Szóval. Ha van valakinek halálraítélt, kidobásra váró, régi zománlábosa, fazeka, jelentkezzen bátran.
És most csodáljátok meg a művem.
Még nincsenek kommentek. (
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
