2007. dec. 17. 8:19 - írta pupuly

Lakberendezés

 

Tegnap, advent 3. vasárnapjára való tekintettel, elhatároztam, hogy ki ,-és felteszem, lakásunk elengedhetetlen karácsonyi dekorációit, kicsit ugyan elkésve, mert az előző években már az első gyertya meggyújtásakor plazafényekben tündökölt a nagyszoba. Elővettem a fenyőgirlandot, melyet az évek során megtűzdeltem gömbökkel és gyöngyöcskékkel, bekapcsoltam a Jingle Bell Rock-ot, majd elindultam vándorútra, fel a létrára. Aki nem ismer, annak elárulom, hogy egy sámlin is szédülök, tehát nálam a létramászás extrém sportnak számít. Nyakamban a dekorációval, sikeresen feljutottam a létra tetejére, feltettem az elosztót a karnisra, mert áram nélkül nem égnek az égőcskék. Hamar kiderült, hogy azzal sem, pláne, hogy elfelejtettem bedugni az áramforrást. Ezt tetézve a fejemre szakadt a karnis, amire próbáltam felerősíteni az ágacskákat. Ez csak azért volt kellemetlen, mert kb. 2,5 méter hosszú, másrészt, a létra erősen megingott mintegy előre jelezve, ha valamit nem dobok el sürgősen, akkor anyukám virágaiban fogok landolni, aminek az alant elhelyezkedő, 1 m átmérőjű  karácsonyi kaktusz látta volna kárát, nem beszélve,  törékeny testemen keletkező sérülésekről. Szóval. A karnis nem jó hintának, pláne nem az én súlyommal, ezért elhajítottam a dekort, a függönytartót letámasztottam, majd megkapaszkodtam, és igen gyorsan lemásztam. Szerencsére a mutatványnak nem volt közönsége, bár azt nem figyeltem, hogy a szemben lévő házból, hányan röhögnek, amint  rubensi angyalkaként, egy sárgaréz csővel a kezemben egyensúlyozok. Hihetetlen türelemről tettem tanúbizonyságot, mert egy pár évvel ezelőtt biztos földhöz csapkodtam volna mindent. De a rutin meg az évek ugye.... Földet érve, bedugtam egy áram alá helyezett konnektorba, az általam rossznak titulált égőket, és kiderült, hogy igazam volt. Ezek után, 20 perces küzdelemben megszabadítottam a girlandot a lámpácskáktól, elővettem egy új égősort ( minden évben veszek egyet ), bedugtam, hogy működik-e, majd megnyugodva, elindultam a létra felé. A karnis visszatettem, a girlandot felerősítettem, az ágacskákra húztam az égősort, bedugtam, és máris karácsonyi fényben úszott a szoba. Megnyugodva lemásztam, eltakarítottam a romokat, és nekiálltam a kimaradt fenyőkből valamit csinálni. Kreativitásom már-már határtalan, ezért fogtam egy vastag zöld gyertyát, körétekertem az említett műágat, díszítettem átlátszó gyöngysorral - melyet egy szétvágott karácsonyfadíszből nyertem - és ripsz-ropsz készen is volt a karácsonyi gyertyadísz. Mindezek után, a gyerekekkel együtt kivágott ablakdíszekekkel teleragasztottam a lakás összes ablakát  majd jólesően elnyúltam kedvenc fotelomban, és bámultam magam elé, mely tevékenységet sajnos ritkán áll módomban gyakorolni.